Szinkron vagy eredeti hang?
Mostanában ha kétkezes elfoglaltságom akad - mondjuk a teaivás, szóval nem a fordítás; pihenésnek is hívhatjuk kicsit két felirat közt - szívesen H5O-maratonozok. Na jó, ez így túlzás, mert egyszerre 1-2 rész megy csak le. A maiban (3. évad, 10. rész) feltűnt Daniel Henney. Hiába vagyok hozzászokva a magyar szinkronhoz a drága Attila-triótól (Steve - Dolmány Attila; Danno - Király Attila; Chin - Epres Attila), ráadásul az ő szinkronhangja tetszik is; de valahogy eredetiben az igazi. Áttettem tehát angolra a részt, és olyan volt utána a sorozat, mintha egy hatalmas aranyrögre leltem volna, ami végig a szemem előtt volt, csak nem láttam. Nem tudom pontosan beazonosítani, mégis miért érzem ezt, de valamiért ezentúl képtelen leszek mindig magyar szinkronnal nézni ezt a sorozatot, és gyanítom, hogy a többivel is így lesz.
Elgondolkodtam, hogy "oké, itt helyre kis szinkron van, de a koreai és japán szinkronosokkal mi a helyzet?" Jó, itt párakat ki fogok akasztani: szerintem ott rontották el 98%-ban a dolgokat. Meg azzal az átkozott túlmagyarítással. Na jó, nem mindegyiknél (mármint a szinkront értem, mert ha hallom, nálam becsszó a brazil/latin am.-i szappanoperák köszönnek vissza, amiket egyébként képtelen vagyok 1 percnél hosszabban nézni), A palota ékköve rendben van, csak ott a sztori nem jött át. Majd valamikor nekiveselkedek újra, lehet, hangulat kérdése is, hogy valaki nézi-e vagy sem.
Lényeg az, hogy nagyot fordult velem a világ; hogy miért is nem néztem amerikai/hawaii-i krimit eddig szinkron nélkül...
Próbáljátok ki, kíváncsi vagyok, nálatok ez hogy megy? Vagy csak én vagyok így lemaradva?
Mennyire racionális az a feltételezés, hogy eredetiben minden "szebben" hangzik?
Magyar szinkronos sorozatokhoz (lehet ázsiai vagy europid-amerikai is akár) hogy viszonyultok?
Most visszanéztem a képet még egyszer Daniel Henneyről. Nem vagyok divatmajom, de igazán jól fest az az áltetkó, gondolkozom én is egyen...
Egy mondat erejéig még vissza a felliratokhoz, illetve az állásukhoz:
Amour et Patissiere: 6-13. részek (fordítás kész, ellenőrzésre vár)
Neko Zamurai: 4-12. részek (fordítás kész, ellenőrzésre vár)
Neko Zamurai - a film: (fordítás: még folyamatban)
Nonstop4: 181-184. részek (készen vannak, feltöltésre és hardolásra várnak)
Külföldi fansub-csapatok 2.
Orosz Fansub csapatok/ Russian Fansubs
- Alliance Fansub
- Tomato Fansubs
- Kage Projects (inkább anime, de van pár japán sorozatuk)
- Aragami Fansubs (szintúgy)
- Dorama.ru (hirtelenjében betöltötte nekem az oldalt, aztán eltűnt. Majd megnézem, mi lett vele.)
- All Asia
- Anime Blaze (a névvel ellentétben mintha itt is lennének sorozatok/filmek)
- Palata666
- LifeLine Subs
- AkaForum (minden, ami Akanishi Jinhez kapcsolódik, fordítások is)
- Kyoko no Subs
- Samjogo Subbing Squad
- bónusz, ami nem dorama, de jópofa:)
Olasz csapatok /Itaian Fansubs
hamarosan...
Külföldi fansub-csapatok 1.
Gondolkodtam abban, milyen problémás mostanság összehorgászni softsubokat (.srt), amikből fordítással magyar feliratok készülhetnek. Talán ha nem csak angolul tud az ember, egy kicsit jobb helyzetben van: többféle nemzetiségű fordítócsapatoktól lehet elkérni fordításhoz az "alapanyagot". Így ha esetleg pl. németül és oroszul is értünk, akkor több helyen lehet utánanézelődni.
Folyamatosan szeretném frissíteni a linkeket, így megismerhetjük mások/más nemzetek munkáit-oldalait is.
Elsőként jöjjenek a németek, ha ismertek esetleg csapatokat Ti is, örömmel veszem, ha az Üzenj! alatt bekülditek:)
Német csapatok /German Fansubs
Orosz csapatok /Russian Fansubs
hamarosan...
Levelezések ázsiai barátaimmal
Egy szó mint száz, akkor "jön, ahogy jön", talán majd valamikor utólag javítgatok-szépítgetek mindenen egy kicsit majd.
És akkor jöjjön, ami a címben is...
Nos, valamiért úgy érzem, hogy remek, hogy az ember lánya-fia nézegeti ezeket a remekbeszabott koreai-tajvani-japán és mindenféle ázsiai sorozatokat avagy fordítja is, de ez annyira egy passzív dolog. Addig tart, amíg vagy lemegy a film, vagy a 10-20, történelmi sorozatoknál 30 vagy több rész le nem megy, aztán ennyi. Közben áhítozva nézzük, milyen szépek a kosztümök, meg hogy mennyire izgalmas egy életük van nekik odaát (a filmvásznon természetesen) és legalább addig elfelejtjük a napi gondokat, és kikapcsolódunk. Van, akinek pont ez kell, én is így voltam vele elég sokáig. De néhány furabogárnál előjön az az érzés, hogy ennyi nem elég. Én TÉNYLEGESEN kíváncsi voltam-vagyok, milyen lehet az ottani élet, milyenek az emberek, mik foglalkoztatják őket, és netalántán hallottak-e a mi kis hazánkról, és hogy mennyire tudják, hogy "odavagyunk" a kultúrájukért.
Már kétszer kezdtem hasonló vállalkozásba úgymond, de mindig az lett a vége, hogy elapadt az érdeklődés, szakadoztak a válaszok, végül ott tartottunk, hogy se odaátról, se innen nem megy se levél, se e-mail.
Igen, a penfriend-ségről, vagy más néven levelezéses barátkeresésről van szó, biztos létezik rá helyesebb kifejezés, csak így hirtelen nem ugrik be. Szóval még gimiben kezdtem, akkor félig-meddig kötelező angoltanulási kedv hajtott, és ami muszáj, az ugye nem annyira "ízlik", mint ami nem. Aztán egyetem alatt éreztem magam kissé kirekesztettnek, és akkor próbáltam levelezőpartnert találni, de csak az arabusok találtak rám. Hát ilyen az én szerencsém. Nem rossz emberek ők, csak van egy olyan szép szokásuk, hogy megírnak 4-5 bemutatkozó-érdeklődő levélkét, aztán a következőkben ugyanazt küldözgetik Ctrl+C és Ctrl+V.
Nos, mivel így nagyon kapcsolatokat építeni nem nagyon lehet, abbamaradt egy idő után.
Úgy gondoltam, ideje újítani tanévkezdés alkalmával, így szeptember elsején regisztráltam a http://hipenpal.com/ -ra, elég egyszerű kis bemutatkozást írtam, mellé fénykép, aztán hajrá.
Úgy gondolom - bár lehet, nem jól - hogy sajnos, de így van: az emberek elsőként nem tudnak mást tenni, kinézet alapján ítélnek. Így ajánlatos olyan képet tenni bemutatkozólag fel az oldalra, amin azért nem szörnyedük el magunktól, és frappáns, de határozott sablonszöveget rakni mellé, miért is szeretnénk mi levelezőpartnert találni, mindezt természetesen angolul, japánul, vagy bármilyen jobban ismert idegen nyelven, mint magyarul. Ha van benne kis extra ("koreai/japán sorozatokat fordítok, ez az érdeklődési köröm"/ "xy nyelvet szeretnék tanulni, mert... érdekes-indok"), elméletileg várhatjuk a sültgalambot, mert meg fog érkezni:)
Na, arra én sem számítottam, hogy így tényleg értelmes emberek fognak rámírogatni, arra meg pláne nem, hogy nem is csak 1-2 lesz, hanem dübörög a mail-postaládában legalább 10 értesítés, miszerint üzenetem jött...
A gyors köszönöm-hogy-írtál-ok után simán bele lehet akármilyen témába menni, nemrég egy kedves japán barátom (remélem, mostmár mondhatom:)) elkezdte mesélni, milyen csodás a cseresznyevirágzás, amikor ott náluk van ez, honnan ered a története, milyen fogalmak vannak ezzel kapcsolatban, és hogyan kell azokat írásba foglalni. És ha következő levélben használtam a tanultakat, ezrével érkezik a dícsérő szó és a köszönet, hogy érdeklődöm a kultúrájuk iránt!!!
Szóval mindenkinek ajánlom kipróbálásra a levelezést a kedves csíkszeműekkel, és ha tehetitek, minél többet hirdessétek a mi kis Hazánkat, mert ők is igazán örülnek, ha megosztjuk velük a mi kultúránkat!
Bár arra készülni kell, hogy lesz, aki pár levél után nem ír többet, de ha elég soká kitart egy-egy levélpajti, talán egy nyaralás alkalmával ellátogat ide hozzánk, és személyesen is meg lehet ismerkedni vele. Legalábbis ezt azért merem állítani, mert odaát azért nem ritka, hogy Európába jönnek egy-egy kiruccanásra, levelezőpartnereim elmondása alapján. Hát igen, nekik jobban futja ilyenekre, mint nekünk. Bár ha valaki ki szeretne jutni, ne adja fel az álmát, mert igenis egyszer sikerülni is fog!
És mondom, nem utolsósorban nagyon segítőkészek, akár ha megkéritek őket, még fordításnál is segítséget adnak, vagy bővebben ki tudjátok vesézni velük, milyen volt egy-egy sorozat.
Mondjuk ezt itthon sem ártana, ha tudtok fórumról, ami esetleg ilyesmivel fglalkozik, írjátok meg kérlek bátran:)
Kép forrása: http://2.bp.blogspot.com/-TsAX4wt3PcU/Te_YG-4pZcI/AAAAAAAAAFg/Sdu6TBjRak0/s1600/images-3.jpeg
Az egyetemre készülve...
Kedves Szőkeség Anasztázia - nevezzük ismerősöm így - ezt tette, megkérdezett pár dologról még annó az egyetemi felvételi jelentkezésének határidején, úgy február tájékán. Aztán én meg billentyűzetet ragadtam, és bepötyögtem a történteket, íme:
"Motivációs levél (avagy óda két pohár EgriBikavér után) a Őméltóságához, a Továbbtanulás Szelleméhez Feladó: egy nóném exegyetimsta, aki máris haját tépi, és kihúzogatná egysével minden haja szálát - a hüjeség tetőfokától
Ó, megidézett Továbbtanulás Szelleme!
Azért írok Önnek,
hogy ha tovább folytatódik a jelenlegi helyzet (azaz nem jön el
soha a felvételi határidő), kérelmezném felvételem a Rét utcai
idegklinika intézményébe, pécsi kirendeltségre.
Indokom a következő:
úgy döntöttem, mégsem tanári, hanem olyan pályára szándékozom
átállni, ahol abszolút nem fiatalokkal kell foglalkozni. Ugyanis
kudarcot vallottam, mint baráti ifjúságsegítő.
Ön, mind legfőbb
potentát, úgy határozta meg a felvételi beadásának határidejét,
hogy az legalább jó két hónapot felöleljen, tudomásom szerint.
Ehhez képest egy
kedves és szívemnek drága ismerősöm (a fent említett
„hajamtépős” Szőkeség) úgy gondolta -bizonyos taktikai
megfontolásból-, hogy logikusabb jelentkezését a beadási
határidő előtt 26 órával és 55 perccel a finish előtt intézni,
ugyanis ez az ügyéntézési időpont pontosan egybeesik a Szocsiból
közvetítendő műkorcsolyaközvetítéssel (m2, négyévente
egyszeri alkalom, programismétlés nélkül). A bravúros
időzítésnek köszönhetően „a kutya meg a macska farkincáját”
(sajnálatos módon a Gmail nevű levélszolgáltató
elfogadhatatlannak találta google-karakterfestéket nem tűrő
káromkodásom, alternatívaként e kifejezést ajánlotta helyette),
szerény személyem, - mely igazán és tényleg türelmes, odaadó
és képes a bizonyos szintű emberi butaság eltűrésére -
lemaradt a fenn említett eseményről, 80 százalékos arányban.
A
maradék hajam büszkén viselve kijelenthetem: a két pohárnyi
nemes, szintén fentebb említett nedűt is ezen indok folytán
fogyasztottam el, és tettem volna ezt még két üvegnyivel, ha lett
volna. Koccintottam az olimpia után véglegesen leköszönő (és
nem látott) Brian Joubertre, és Önre, hogy bizonyos szőkeségek a
nevét magasztalva fordultak hozzám bizalommal.
Részletezném pár
sorban az eljárást, melyben segédkeztem e Szőkeségnek kitölteni
azon adatlapot, mellyel Önhöz fohászkodva úgysem veszik fel
sehova.
Mielőtt
rágalmazással élne irányomban, kifejtem indokaim, melyek ezt a
megállapításomat megalapozták; rövid párbeszéddekkel
illusztrálva.
1)
- Segíts
véglegesíteni a felvételi regisztrációmat!
- Persze, szívesen.
Hol akadtál el?
- Hova kell pontosan
regisztrálni a középiskolai adatokat...?
2)
- Beklikkeltem az
egyetemet, de ez a „a kutya meg a macska farkincáját” honlap az
„a kutya meg a macska farkincáját” rendszerével együtt mehet
az „a kutya meg a macska farkincáját”-ba; nem engedi megjelölni
a fogorvosit, csak az általános orvosi szakot. Miért?
- Kezdjük a
jelntkezés felvételénél... Rendben. Bejelölöd az egyetem...
remek. És most...
- Látod, látod?!
Mondtam, hogy nem engedi.
- Kezdd elölről,
van az a lenyitható lista. Igen, azzal a háromszög alakú nyillal,
amit monitorkosznak néztél. Ott tudod megnyitni a fogorvosit.
3)
- Te, te, ez a
”kutya meg a macska farkincáját” jelentkezési hellyel valami
„a kutya meg a macska farkincáját”-nagy gáz lehet, ott van
mellette a piros iksz.
- Nem, az a
jelentkezési hely törlése.
4)
- Még mindig nem jó
hely van ide kiírva.
- Akkor töröld, és
kezdd elölről.
- De mik azok a
jelek a szakok után: ONA meg ONK? Orvosi valamilyen Általános
orvosi szak? Az biztos jó lesz.
- Nem, az az
O-sztatlan N-appali képzésű Á-llamilag támogatott illetve
K-öltségtérítéses.
5)
- De most akkor hogy
kell fizetni? Netbankon keresztül?
- Úgy már nem,
mert ha ma adod meg a megbízást a bank felé, - lévén hétvégén
zárva vannak - azt hétfőn kapják meg és teljesítik. De akkor
már kifutsz a határidőből, és az egész jelentkezésed
érvénytelen lesz; tudomásom szerint pedig az Oktatási Hivatal nem
utalja vissza a későn elküldött összeget sem.
- Biztos lehet
máshogyan is!
- Igen, lehet:
befáradsz holnap a Nagypostára, és a felvételi jelentkezési
lapról levett sárga csekken befizeted a felvételi eljáőrási
díjat.
- Nekem olyan
papírom nincs. És holnap utazok Pestre a barátomhoz. Oldjátok meg
valahogy...
- Sajnálom, de ez
így nem fog menni.
- Akkor elintézem
mégis netbankon. (...) Ide, ide milyen számot kell beírni?
- A kódodat, a
jelszót.
Az utolsó (5.) párbeszéd végén végtelenül és mélységesen sajnálom, de elvesztettem a türelmemet,és azóta nem találom. Így tehát újból kérelmezném Önnél felvételemet a pécsi Idegklinika osztályára, hátha ott megtalálom.
Szívélyes üdvözlettel és elnézését kérve a folyamatos szóismétlésért,
Szőkeség ismerőse"