Yong Chun (2007)
2015. jún. 5. 12:24 ,
Nincsenek hozzászólások
Kung fu. Régóta érdekelt; mint önvédelmi sport és mint egy olyan ázsiai harcművészet, ami értéket közvetít. A lényege - ha jól sejtem - az, hogy minél közelebb kerüljünk az ellenséghez, és a saját erejét fordítsuk ellene, ha a helyzet úgy kívánja. "De ha gyorsabb a lábunk, inkább fussunk" kaptam kezdőként ezt a tanácsot is...
Őszintén szólva már a 10. rész környékén járok, és elkezdett igazán megtetszeni a történet: Foshan-ban járunk, 1940-es évek környékén. Liang Zan doktor és két fia élnek itt, miután a doktor felesége meghalt, és persze aktívan gyakorolják az ősi hagyományt, a kung fu-t.
A doktor a fiatalabb fiának (Bi-nek) nem volt hajlandó átadni a tudást, de ő így is sportot űz a harcművészet gyakorlásából, legyen szó akár versenyen való részvételről, vagy egy kis csetepatéról a kisváros előkelőségének fiáról, illetve annak elagyabugyálásáról testőrgárdájával együtt. Közben egy utazó kung fu mester és ágrólszakadt, húgát kereső tanítványa, nekik is sok érdekességet tartogat mind Foshan, mind az itt élő elit család.
Továbbá idekocsikázik Liang úr sógornője is, hogy ne legyen egyszerű az élet; és nemcsak őt, de Bi-t is kísértik a szerelmes szellemek; már csak az a kérdés, mi sül ki ebből...
Nekem a legjobban Xiao Man Tou (Copfocska/Kontyocska) karaktere tetszik a legjobban, a maga kis naívságával szereti az embereket:)
Egy kis kedvcsináló, hátha valakinek megjön a kedve a fordításhoz: