Levelezések ázsiai barátaimmal
2014. szept. 6. 11:33 ,
Nincsenek hozzászólások
Esküszöm, szeretnék én gyönyörű és szépen összeszerkesztett posztokat írogatni, de egyszerűen időm nincs rá. Viszont az meg nem megy, hogy minden áll, és nincs előrehaladás...Egy szó mint száz, akkor "jön, ahogy jön", talán majd valamikor utólag javítgatok-szépítgetek mindenen egy kicsit majd.
És akkor jöjjön, ami a címben is...
Nos, valamiért úgy érzem, hogy remek, hogy az ember lánya-fia nézegeti ezeket a remekbeszabott koreai-tajvani-japán és mindenféle ázsiai sorozatokat avagy fordítja is, de ez annyira egy passzív dolog. Addig tart, amíg vagy lemegy a film, vagy a 10-20, történelmi sorozatoknál 30 vagy több rész le nem megy, aztán ennyi. Közben áhítozva nézzük, milyen szépek a kosztümök, meg hogy mennyire izgalmas egy életük van nekik odaát (a filmvásznon természetesen) és legalább addig elfelejtjük a napi gondokat, és kikapcsolódunk. Van, akinek pont ez kell, én is így voltam vele elég sokáig. De néhány furabogárnál előjön az az érzés, hogy ennyi nem elég. Én TÉNYLEGESEN kíváncsi voltam-vagyok, milyen lehet az ottani élet, milyenek az emberek, mik foglalkoztatják őket, és netalántán hallottak-e a mi kis hazánkról, és hogy mennyire tudják, hogy "odavagyunk" a kultúrájukért.
Már kétszer kezdtem hasonló vállalkozásba úgymond, de mindig az lett a vége, hogy elapadt az érdeklődés, szakadoztak a válaszok, végül ott tartottunk, hogy se odaátról, se innen nem megy se levél, se e-mail.
Igen, a penfriend-ségről, vagy más néven levelezéses barátkeresésről van szó, biztos létezik rá helyesebb kifejezés, csak így hirtelen nem ugrik be. Szóval még gimiben kezdtem, akkor félig-meddig kötelező angoltanulási kedv hajtott, és ami muszáj, az ugye nem annyira "ízlik", mint ami nem. Aztán egyetem alatt éreztem magam kissé kirekesztettnek, és akkor próbáltam levelezőpartnert találni, de csak az arabusok találtak rám. Hát ilyen az én szerencsém. Nem rossz emberek ők, csak van egy olyan szép szokásuk, hogy megírnak 4-5 bemutatkozó-érdeklődő levélkét, aztán a következőkben ugyanazt küldözgetik Ctrl+C és Ctrl+V.
Nos, mivel így nagyon kapcsolatokat építeni nem nagyon lehet, abbamaradt egy idő után.
Úgy gondoltam, ideje újítani tanévkezdés alkalmával, így szeptember elsején regisztráltam a http://hipenpal.com/ -ra, elég egyszerű kis bemutatkozást írtam, mellé fénykép, aztán hajrá.
Úgy gondolom - bár lehet, nem jól - hogy sajnos, de így van: az emberek elsőként nem tudnak mást tenni, kinézet alapján ítélnek. Így ajánlatos olyan képet tenni bemutatkozólag fel az oldalra, amin azért nem szörnyedük el magunktól, és frappáns, de határozott sablonszöveget rakni mellé, miért is szeretnénk mi levelezőpartnert találni, mindezt természetesen angolul, japánul, vagy bármilyen jobban ismert idegen nyelven, mint magyarul. Ha van benne kis extra ("koreai/japán sorozatokat fordítok, ez az érdeklődési köröm"/ "xy nyelvet szeretnék tanulni, mert... érdekes-indok"), elméletileg várhatjuk a sültgalambot, mert meg fog érkezni:)
Na, arra én sem számítottam, hogy így tényleg értelmes emberek fognak rámírogatni, arra meg pláne nem, hogy nem is csak 1-2 lesz, hanem dübörög a mail-postaládában legalább 10 értesítés, miszerint üzenetem jött...
A gyors köszönöm-hogy-írtál-ok után simán bele lehet akármilyen témába menni, nemrég egy kedves japán barátom (remélem, mostmár mondhatom:)) elkezdte mesélni, milyen csodás a cseresznyevirágzás, amikor ott náluk van ez, honnan ered a története, milyen fogalmak vannak ezzel kapcsolatban, és hogyan kell azokat írásba foglalni. És ha következő levélben használtam a tanultakat, ezrével érkezik a dícsérő szó és a köszönet, hogy érdeklődöm a kultúrájuk iránt!!!
Szóval mindenkinek ajánlom kipróbálásra a levelezést a kedves csíkszeműekkel, és ha tehetitek, minél többet hirdessétek a mi kis Hazánkat, mert ők is igazán örülnek, ha megosztjuk velük a mi kultúránkat!
Bár arra készülni kell, hogy lesz, aki pár levél után nem ír többet, de ha elég soká kitart egy-egy levélpajti, talán egy nyaralás alkalmával ellátogat ide hozzánk, és személyesen is meg lehet ismerkedni vele. Legalábbis ezt azért merem állítani, mert odaát azért nem ritka, hogy Európába jönnek egy-egy kiruccanásra, levelezőpartnereim elmondása alapján. Hát igen, nekik jobban futja ilyenekre, mint nekünk. Bár ha valaki ki szeretne jutni, ne adja fel az álmát, mert igenis egyszer sikerülni is fog!
És mondom, nem utolsósorban nagyon segítőkészek, akár ha megkéritek őket, még fordításnál is segítséget adnak, vagy bővebben ki tudjátok vesézni velük, milyen volt egy-egy sorozat.
Mondjuk ezt itthon sem ártana, ha tudtok fórumról, ami esetleg ilyesmivel fglalkozik, írjátok meg kérlek bátran:)
Kép forrása: http://2.bp.blogspot.com/-TsAX4wt3PcU/Te_YG-4pZcI/AAAAAAAAAFg/Sdu6TBjRak0/s1600/images-3.jpeg