Az egyetemre készülve...

Ó, megidézett Továbbtanulás Szelleme!

Azért írok Önnek, hogy ha tovább folytatódik a jelenlegi helyzet (azaz nem jön el soha a felvételi határidő), kérelmezném felvételem a Rét utcai idegklinika intézményébe, pécsi kirendeltségre.
Indokom a következő: úgy döntöttem, mégsem tanári, hanem olyan pályára szándékozom átállni, ahol abszolút nem fiatalokkal kell foglalkozni. Ugyanis kudarcot vallottam, mint baráti ifjúságsegítő.
Ön, mind legfőbb potentát, úgy határozta meg a felvételi beadásának határidejét, hogy az legalább jó két hónapot felöleljen, tudomásom szerint.
Ehhez képest egy kedves és szívemnek drága ismerősöm (a fent említett „hajamtépős” Szőkeség) úgy gondolta -bizonyos taktikai megfontolásból-, hogy logikusabb jelentkezését a beadási határidő előtt 26 órával és 55 perccel a finish előtt intézni, ugyanis ez az ügyéntézési időpont pontosan egybeesik a Szocsiból közvetítendő műkorcsolyaközvetítéssel (m2, négyévente egyszeri alkalom, programismétlés nélkül). A bravúros időzítésnek köszönhetően „a kutya meg a macska farkincáját” (sajnálatos módon a Gmail nevű levélszolgáltató elfogadhatatlannak találta google-karakterfestéket nem tűrő káromkodásom, alternatívaként e kifejezést ajánlotta helyette), szerény személyem, - mely igazán és tényleg türelmes, odaadó és képes a bizonyos szintű emberi butaság eltűrésére - lemaradt a fenn említett eseményről, 80 százalékos arányban.
A maradék hajam büszkén viselve kijelenthetem: a két pohárnyi nemes, szintén fentebb említett nedűt is ezen indok folytán fogyasztottam el, és tettem volna ezt még két üvegnyivel, ha lett volna. Koccintottam az olimpia után véglegesen leköszönő (és nem látott) Brian Joubertre, és Önre, hogy bizonyos szőkeségek a nevét magasztalva fordultak hozzám bizalommal.
Részletezném pár sorban az eljárást, melyben segédkeztem e Szőkeségnek kitölteni azon adatlapot, mellyel Önhöz fohászkodva úgysem veszik fel sehova.
Mielőtt rágalmazással élne irányomban, kifejtem indokaim, melyek ezt a megállapításomat megalapozták; rövid párbeszéddekkel illusztrálva.

1)

- Segíts véglegesíteni a felvételi regisztrációmat!
- Persze, szívesen. Hol akadtál el?
- Hova kell pontosan regisztrálni a középiskolai adatokat...?

2)

- Beklikkeltem az egyetemet, de ez a „a kutya meg a macska farkincáját” honlap az „a kutya meg a macska farkincáját” rendszerével együtt mehet az „a kutya meg a macska farkincáját”-ba; nem engedi megjelölni a fogorvosit, csak az általános orvosi szakot. Miért?
- Kezdjük a jelntkezés felvételénél... Rendben. Bejelölöd az egyetem... remek. És most...
- Látod, látod?! Mondtam, hogy nem engedi.
- Kezdd elölről, van az a lenyitható lista. Igen, azzal a háromszög alakú nyillal, amit monitorkosznak néztél. Ott tudod megnyitni a fogorvosit.

3)
- Te, te, ez a ”kutya meg a macska farkincáját” jelentkezési hellyel valami „a kutya meg a macska farkincáját”-nagy gáz lehet, ott van mellette a piros iksz.
- Nem, az a jelentkezési hely törlése.

4)
- Még mindig nem jó hely van ide kiírva.
- Akkor töröld, és kezdd elölről.
- De mik azok a jelek a szakok után: ONA meg ONK? Orvosi valamilyen Általános orvosi szak? Az biztos jó lesz.
- Nem, az az O-sztatlan N-appali képzésű Á-llamilag támogatott illetve K-öltségtérítéses.

5)
- De most akkor hogy kell fizetni? Netbankon keresztül?
- Úgy már nem, mert ha ma adod meg a megbízást a bank felé, - lévén hétvégén zárva vannak - azt hétfőn kapják meg és teljesítik. De akkor már kifutsz a határidőből, és az egész jelentkezésed érvénytelen lesz; tudomásom szerint pedig az Oktatási Hivatal nem utalja vissza a későn elküldött összeget sem.
- Biztos lehet máshogyan is!
- Igen, lehet: befáradsz holnap a Nagypostára, és a felvételi jelentkezési lapról levett sárga csekken befizeted a felvételi eljáőrási díjat.
- Nekem olyan papírom nincs. És holnap utazok Pestre a barátomhoz. Oldjátok meg valahogy...
- Sajnálom, de ez így nem fog menni.
- Akkor elintézem mégis netbankon. (...) Ide, ide milyen számot kell beírni?
- A kódodat, a jelszót.

Az utolsó (5.) párbeszéd végén végtelenül és mélységesen sajnálom, de elvesztettem a türelmemet,és azóta nem találom. Így tehát újból kérelmezném Önnél felvételemet a pécsi Idegklinika osztályára, hátha ott megtalálom.

Szívélyes üdvözlettel és elnézését kérve a folyamatos szóismétlésért,

Szőkeség ismerőse"

Nincsenek hozzászólások

Válasz