Eredetileg....
2015. jan. 8.,
Nincsenek hozzászólások
... eredetileg úgy volt, hogy híres, nemhíres, de yt-on "hírhedt" korisok cikkeibe fogok bele, de sajnálattal kell visszatekintenem, hogy ezt tavaly nem sikerült gyakorlati módon megvalósítanom. Idő-és egyéb hiánya, de ez már annyira sablontéma, hogy fölösleges is felhoznom.Most sikerült először idén eljutnom a koripályára (a tavalyi év utolsó napja után), nem volt éppen fergeteges szezonnyitó, mit ne mondjak. Szeretnék én megtanulni úgymond puhán esni (avagy hogy ne fájjon), de 1:2 arányban valósult csak meg ez ma. Megtanultam, hogy akármennyire bánatosak vagyunk, NE korizzunk hátratett kézzel, mint Micimackó. Mert akkorát lehet az ilyenből esni, mint ólajtó.
Ivettel összefutottam, az itteni egyik gimnáziumból csapatostul jöttek mind a hegymászók (akik palánk nélkül elképzelhetetlennek tartják a korcsolyázást) és a karneválosok (akik annyira dülöngélnek, hogy legalább tucatnyian kapaszkodnak össze, hogy megálljanak négylábon) ma le a pályára.
Már mikor elindultam idefelé, volt egy megérzésem, hogy a baráti kör nem lesz ott: érdemes hallgatni a hetedik érzékre, úgy tűnik. Sajnáltam, és a fél délutánt gallyra vágta ez a szomorú hangulat; de próbáltam azért gyakorolni is, amit lehet ekkora tömegben. Egy lábon mindenféle variáció - és a másikon szintén, ugrások; bár most csak a kadett megy, de azon is van még mit csiszolni. Ugróláb felhúz, és megpróbálni viszonylag egyenes, nem előredőlő derékkal érkezni, normális landolópozícióban. Forgásoknál sehogy nem bírtuk kitalálni Ivettel, hogy bírnak megmaradni a profik egy helyen; valószínű vagy boszorkányok, vagy varázslók. Vagy tudnak olyasmit, amit mi nem - és ez a valószínű. Korcsolyázni szép és jó dolog autodidakta módon, de valamelyik szintnél fix, hogy megreked az ember, ha nincs szakmai segítség. Idelenn vidéken nem is lesz mostanság, nagy sajnálatunkra.
Mohawk mindkét irányba megy már, bár csak a bevezetőgyakorlata, haladás közbeni gyakorlása még várat magára. Ahogy az ülőforgás is, de ahhoz meg kellene tanulnom vagy bal lábon, vagy pedig ellentétes irányba forogni; ugyanis így jobb lábon órajárással megegyező irányba kicsit nagy a légellenállás, ha a másik lábamat nézem...
Kellene már nagyon egy kis versenynézés doppingnak, nemsokára itt lesz az EB. Stockholmban, jan. 26-tól február elsejéig. Akkor mégsem mostanában lesz:(
De legalább álmodtam ma reggel egy gyönyörűen kivilágított jégcsarnokról, az is valami.
Portrék - Brian Joubert
2014. júl. 17.,
Nincsenek hozzászólások

2004 - Műkorcsolya Európabajnokság. Puskás Ferenc Stadion, orosz jégpánc és páros arany, hölgyeknél Sebestyén Juli, uraknál pedig francia győzelem: Brian Jouberté.
Először akkor találkozhatott vele a hazai közönség, és idén - szintén Budapesten.
Volt szerencsém a 2013-as európabajnokság után most is felutazni, így utólag azt mondom, nem hiába. De ahelyett, hogy a programokat, pontokat és helyezéseket venném górcső alá, maradjunk ennél a kiváló műkorcsolyázónál, aki a Szocsiban megrendezett téli olimpia után úgy döntött, 29 évesen befejezi amatőr pályafutását.
Kezdetekben hokizni szeretett volna, de végülis a műkorcsolyát választotta, nem kevesek örömére. 2000-ben járt először világbajnokságon, ahol már sokan megjegyezték nevét, és latolgatni kezdték, hogy ez a fiú valószínűleg sokra fogja vinni még.
Megfordult 4 olimpián, háromszoros európa-bajnok, nyolcszoros francia bajnok, világbajnokságokon hatszor állhatott dobogóra, és a rengeteg további szezonversenyek eredményeiről még szót sem ejetettem.
De igazándiból nem az eredményei azok, amiért mindenki szerette és tisztelte, hanem a szellemisége, a stílusa és hogy mindenki felé nyitottan fordult, mialatt versenyzett. Értem ezt úgy, ahogy egy kedves ismerősöm is mondta: "amit Brian el akart érni, azért küzdött, nem keveset, soha nem adta fel". És tényleg így van, csatlakozom e kedves ismerősömhöz: az életben is hatalmas súlya van ennek, hogy "nem feladni". Nyitott? Nyitott. Ha elege volt, ha vesztett, vagy semmi kedve nem volt jóformán semmihez, akkor is odafordult a döcögős angollal feltett kérdezőkhöz (Szabad egy képet/autogrammot?) és mosolyogva válaszolt vagy engedett meg egy-egy kattintást, hogy a hotel aulájában több órája ácsorgó rajongók boldogok legyenek. És mindehhez, de főleg a versenyekhez - mikor a rengeteg néző fogvacogva várta az ugrásait - stílus kelett, de még milyen! Ahogy kisebb korában a korcsolyázásban az ugrások fogták meg leginkább, ő úgy fogta meg az embereket Ahogy ugrott. Az elitek közé tartozott négyfordulatos ugrásaival, nem is csoda. Egyedi lépéssorok és arénányi embertömegeket éljenzésre buzdító gálaműsorok; amiket legszívesebben újra és újra visszanéznénk.
Na de tulajdonképpen korcsolyázik még, szóval nem is beszélnék múlt időben róla, jelenleg ha jól tudom, edzősködik, bár a páros korcsolyázás is egy ideig a tervei között volt.
A programzenéit személy szerint nagyon szeretem a mai napig is, összeszedtem, amiket megtaláltam, bár még a lista erősen javításra szorul.
Kezdetek
2014. máj. 23.,
Nincsenek hozzászólások
Általában azt mondják, aki öt éves kor előtt nem megy jégre, az utána úgyis kétballábas marad. Azért ez így teljes egészében nem igaz: a mkorcsolyázók világában tényleg érdemes korán kezdeni, de a jégkori maga, egyáltalán nem életkorhoz kötött sport.Egy kedves barátnémat például a 4. x tájékán csábítottam el a pályára, azóta ha megyünk, le se lehet szedni onnét:) Jómagam pedig nagyjából akkor kezdtem "csúszkálni", mikor még végzős gimista voltam, azóta is eltelt pár év...
Lényeg, hogy az is közrejátszott, hogy az MTV rendszeresen közvetítette a világ- és európai versenyeket, ez utóbbira kétszer is volt alkalmam eljutni: hatalmas élmény volt. De az Országos Bajnokságokra is érdemes felutazni; akinek alkalma van rá, mindnképpen menjen el.
Hogy idefent a blogon mi is lesz a téma? Ami éppen a youtube-dzsungelben vagy képek, cikkek formájában szembejön, jobb esetben pedig versenyekről közvetítés. Régi és új sportolókról egy-egy szösszenet; örülök, hogy velem tartotok!
Üdvözlettel,
Szürke Angyal