Portrék - Brian Joubert
2014. júl. 17. 6:01 ,
Nincsenek hozzászólások
2004 - Műkorcsolya Európabajnokság. Puskás Ferenc Stadion, orosz jégpánc és páros arany, hölgyeknél Sebestyén Juli, uraknál pedig francia győzelem: Brian Jouberté.
Először akkor találkozhatott vele a hazai közönség, és idén - szintén Budapesten.
Volt szerencsém a 2013-as európabajnokság után most is felutazni, így utólag azt mondom, nem hiába. De ahelyett, hogy a programokat, pontokat és helyezéseket venném górcső alá, maradjunk ennél a kiváló műkorcsolyázónál, aki a Szocsiban megrendezett téli olimpia után úgy döntött, 29 évesen befejezi amatőr pályafutását.
Kezdetekben hokizni szeretett volna, de végülis a műkorcsolyát választotta, nem kevesek örömére. 2000-ben járt először világbajnokságon, ahol már sokan megjegyezték nevét, és latolgatni kezdték, hogy ez a fiú valószínűleg sokra fogja vinni még.
Megfordult 4 olimpián, háromszoros európa-bajnok, nyolcszoros francia bajnok, világbajnokságokon hatszor állhatott dobogóra, és a rengeteg további szezonversenyek eredményeiről még szót sem ejetettem.
De igazándiból nem az eredményei azok, amiért mindenki szerette és tisztelte, hanem a szellemisége, a stílusa és hogy mindenki felé nyitottan fordult, mialatt versenyzett. Értem ezt úgy, ahogy egy kedves ismerősöm is mondta: "amit Brian el akart érni, azért küzdött, nem keveset, soha nem adta fel". És tényleg így van, csatlakozom e kedves ismerősömhöz: az életben is hatalmas súlya van ennek, hogy "nem feladni". Nyitott? Nyitott. Ha elege volt, ha vesztett, vagy semmi kedve nem volt jóformán semmihez, akkor is odafordult a döcögős angollal feltett kérdezőkhöz (Szabad egy képet/autogrammot?) és mosolyogva válaszolt vagy engedett meg egy-egy kattintást, hogy a hotel aulájában több órája ácsorgó rajongók boldogok legyenek. És mindehhez, de főleg a versenyekhez - mikor a rengeteg néző fogvacogva várta az ugrásait - stílus kelett, de még milyen! Ahogy kisebb korában a korcsolyázásban az ugrások fogták meg leginkább, ő úgy fogta meg az embereket Ahogy ugrott. Az elitek közé tartozott négyfordulatos ugrásaival, nem is csoda. Egyedi lépéssorok és arénányi embertömegeket éljenzésre buzdító gálaműsorok; amiket legszívesebben újra és újra visszanéznénk.
Na de tulajdonképpen korcsolyázik még, szóval nem is beszélnék múlt időben róla, jelenleg ha jól tudom, edzősködik, bár a páros korcsolyázás is egy ideig a tervei között volt.
A programzenéit személy szerint nagyon szeretem a mai napig is, összeszedtem, amiket megtaláltam, bár még a lista erősen javításra szorul.