Kokoro ga pokitto ne (2015)

A plakátot elnézve fogalmam nem volt, mire számítsak: egy komédiára vagy valami nagyon másra. Nos, ez a nagyon más tényleg a szó szoros értelmében az, bár ezt így az első rész után sem tudnám bizton állítani.
Az elején egy elvált exüzletember ellátogat munka utána a több tonnányi bajával/élettörténetével a helyi szívdokihoz, aki nem csinál mást, csak hallgatja (és felháborítóan sok pénzt is kér ezért), és a végén delikvensünk - aki nem a doki ugye - eldönti: többet ő soha nem lesz szerelmes. Mintha azt olyan könnyen lehetne teljesíteni...
Hazafelé máris megpillantja a modellkinézetű, lakásából kitett szökevényleányzót, aki rögtön jön is neki eggyel egy szívesség miatt.
Közben átugrottunk az exfeleség és mostani barátja vacsorájához, itt jön a képbe Fujiki Naohito. Ennyire még nem voltam közel a falramászáshoz: nyávogós ficsúr szerepét most neki osztották, de nagyon nem áll jól neki. De legalább összepasszolnak a hölgyeménnyel, aki hiába készítette el a csodás vacsorát, addig hozzányúlni tilos, amíg mindent ki nem posztol a weboldalára.
Ergó elég problémás embereket hoztak össze, jó nagy gubancok és jellemfejlődések várhatóak, annyi biztos. Főleg, ha egy véletlen folytán egy fedél alá lesznek zárva mind a négyen...
Ennyit egyenlőre, ahogy haladok a részekkel, jönnek még a további vélemények. Aki esetleg nem szereti a spoilert - nem kell aggódni, a végén nem fogom lelőni a poént:)
UP: Közben a végére értem. Hát... azt hittem, egy kicsit nagyobb súlyú lesz a történet, a végére azért csattant egy pár humorpofon. Mármint egy kicsit jobban is megerőltethették volna magukat a sztoriírók, de ez most ilyenre sikeredett. Semmi extra, csak 10*45 perc néha furcsán erőltetett, néha meg poénos.
--------------------------------------
Eredeti cím: 心がポキッとね
Angol cím: Crazy for Me
Részek száma: 10
Tv-csatorna: Fuji TV
Főcímzene: SUN by Hoshino Gen
Zene: Segawa Eishi

Szereplők (színész - szerep):
    Abe Sadao - Kojima Haruta
    Mizuhara Kiko - Hayama Miyako
    Fujiki Naohito - Otake Shin
    Yamaguchi Tomoko - Kamoda Shizuka
    Tokunaga Eri - Itoyama Fumi
    Yamashita Rio - Makino Eriko
    Nagase Tasuku - Tomita Ryo
    Ikezu Shoko - Shoji Kayoko
    Yamanishi Atsushi - Shirakami
    Watanabe Minayo - Namino Shiori

forrás: DramaWiki

Yong Chun (2007)

Kung fu. Régóta érdekelt; mint önvédelmi sport és mint egy olyan ázsiai harcművészet, ami értéket közvetít. A lényege - ha jól sejtem - az, hogy minél közelebb kerüljünk az ellenséghez, és a saját erejét fordítsuk ellene, ha a helyzet úgy kívánja. "De ha gyorsabb a lábunk, inkább fussunk" kaptam kezdőként ezt a tanácsot is...
Őszintén szólva már a 10. rész környékén járok, és elkezdett igazán megtetszeni a történet: Foshan-ban járunk, 1940-es évek környékén. Liang Zan doktor és két fia élnek itt, miután a doktor felesége meghalt, és persze aktívan gyakorolják az ősi hagyományt, a kung fu-t.
A doktor a fiatalabb fiának (Bi-nek) nem volt hajlandó átadni a tudást, de ő így is sportot űz a harcművészet gyakorlásából, legyen szó akár versenyen való részvételről, vagy egy kis csetepatéról a kisváros előkelőségének fiáról, illetve annak elagyabugyálásáról testőrgárdájával együtt. Közben egy utazó kung fu mester és ágrólszakadt, húgát kereső tanítványa, nekik is sok érdekességet tartogat mind Foshan, mind az itt élő elit család.
Továbbá idekocsikázik Liang úr sógornője is, hogy ne legyen egyszerű az élet; és nemcsak őt, de Bi-t is kísértik a szerelmes szellemek; már csak az a kérdés, mi sül ki ebből...
Nekem a legjobban Xiao Man Tou (Copfocska/Kontyocska) karaktere tetszik a legjobban, a maga kis naívságával szereti az embereket:)
Egy kis kedvcsináló, hátha valakinek megjön a kedve a fordításhoz: